Svájci gyorsvizit
Az AdNovum Hungary jóvoltából nemrég egy hetet töltöttem Zürichben. Ez a hét főleg munkával telt, de szombaton volt időm egy nagyot sétálni, és csináltam pár fotót is. Odafele, és visszafele is vonattal mentem, kétfős hálókocsiban, ami így nézett ki:
A vonat este indult, és másnap reggelre érkeztünk meg Svájcba. Odafele nem sokat aludtam, szokatlan volt az egész szitu, az, hogy egy idegennel osztozkodtam egy meglehetősen kicsi fülkén, és persze izgultam a rám váró hét miatt is. Először találkozhattam azokkal a svájci munkatársakkal, akikkel már egy éve minden nap szoros munkakapcsolatban vagyok - telefonon keresztül. Aztán elég hamar összeszoktunk:
Amikor a megérkezés reggelén felhúztam a sötétítőt a vonat ablakáról, ilyen képek fogadtak:
Meglehetősen sok katonát láttam a különböző pályaudvarokon, ami nem meglepő, lévén, hogy Svájcban kötelező sorkatonaság van. A hét munkával, sörözéssel, pihenéssel telt. A szállásomról a Langstrassen jutottam el az irodába, ami Zürich egy hírhedt utcája, vagy ahogy a kollégák mondták, a piros lámpás negyed; de nappal viszonylag békés:
A modern svájci építészet nem lett a szívem csücske, enyhén szólva is nyomasztó volt a legtöbb új épület. Ezt az élményt csak erősítette az amúgy egész héten tartó rossz idő:
Szombaton volt végre időm és kedvem sétálni egy nagyot a hazaindulás előtt. A pályaudvar felől közelítettem a régi városrészt. Szerencsére az óváros bájos, dimbes-dombos utcácskái, klasszikus, emberléptékű, változatos házai visszahozták a Zürichbe vetett hitem :) A mászkálás közben egyszer csak megláttam egy fekete ruhába öltözött, fekete kalapos embert, aki kijött éppen a boltjából cigizni. Annyira erős jelenségnek tűnt, hogy odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle, hogy lefotózhatom-e. Addigra a társa is kijött, így kettejükről csináltam ezt a képet:
Bemutatkoztunk, őt Giovanninak, a társát Brunonak hívták. Giovanni, nevének olaszos csengése ellenére görög volt, és görög borokkal kereskedett. Bruno gyűrűket készített. Giovanni nagy figura volt, rögtön behívott a boltba, és ahelyett, hogy el akart volna nekem adni valamit, a kezembe nyomott egy üveg bort, és mondta, hogy ez ajándék. Megmutatta a bolt mögötti kertet/lugast is, ahol kis sziesztázó rész volt berendezve. Giovanni szerint sokféle embert szoktak meghívni, és itt hátul közösen főznek, iszogatnak, beszélgetnek, filozofálnak. Nem hiába volt a boltjának a neve A filozófusok társasága :)
Az óváros bejárása közben találtam meg a régi városházát, valamint azt a házat, ahol a felirat szerint Lenin több, mint egy évig élt (él, élni fog). Egy idő után kijöttem a régi városrészből, és a parton sétáltam kicsit, majd úgy döntöttem, hogy megkeresem a Langstrasse hozzám közelebb eső végét, kvázi a hazautat, és el is indultam az általam jónak vélt irányba. Egy jó hosszú bolyongás kezdete volt ez... elég sokat kóvályogtam, és kértem többször is útbaigazítást. Közben az eső is eleredt, és volt, hogy felhőszakadás elől kellett bemenekülni a legközelebbi fedett részre.
A bolyongás közben egyszer csak azon vettem észre magam, hogy annak a cégnek az irodája előtt állok, akiknek szoftvert fejlesztünk az AdNovumnál. Vicces volt, hogy mintegy véletlenül akadtam rá a UBS-re, miközben az elmúlt 1,5 évben az ő szoftverükön dolgoztam:
Végül csak megtaláltam újra a Langstrassét. Már csak két kép maradt a végére, az egyik a Langstrasse végén (elején?) levő alagút, a másik pedig már a hazaút előtti utolsó kép az állomáson:
A körülbelüli sétám pedig ez volt. A Google szerint alig több, mint 1 órás séta, nekem több, mint 3 órába telt, igaz, nem siettem :)
