Időutazás Abigéllel

Abival már régóta terveztük, hogy egy kellemes és könnyed casual portréfotózás keretében csinálunk közösen pár képet. Én nagyon szeretem a retro hatású fotókat, és Abinak is tetszett az ötlet, hogy célozzuk meg ezt az irányt. Így végül a 50-es évek olaszos eleganciáját próbáltuk visszaidézni a képeinken, nem törekedve profizmusra, inkább csak úgy, hogy mi is jól érezzük magunkat, és a képek nézői is ;)

Helyszínnek a Kossuth teret választottuk, pontosabban innen terveztünk indulni, de aztán nem jártunk be túl nagy területet végül. Így is elég nagy feltűnést keltett Abi szettje a turistákkal teli téren! Meg az is, ahogy Abi szélben táncoló kalapját kergetem úgy öt percenként... :))

Az első képen a helyszín a Kossuth téri metró kijárata. Klisés háttér, de mégis jól működik itt, mert nem vonja el a figyelmet Abiról, és a ruhájáról.

A testhelyzet beállításával Abinál nem sok gondom volt! :) Lévén profi modell, elindította a modellbeállás-generátort, úgyhogy kb. minden kattintás után kaptam egy új pózt tőle. Két dologra kellett azonban figyelnem ezen a képen. Az egyik az volt, hogy a három egymás mögötti oszlop "kinyíljon", és jó ritmusban töltse meg a képet. Egy kis lépés balra vagy jobbra is nagyon erősen befolyásolta ezt a perspektívát, így eltelt egy kis idő, amíg rátaláltam a fenti ritmusra. Az is segített itt, hogy a 135mm ekvivalens teleobjektív "összerántotta" a perspektívát, így az amúgy szellősen levő oszlopok végül kellően közel látszódnak egymáshoz.

A másik dolog természetesen a fény volt. Tűző nyári napsütés délután 3 óra körül, kemény fénnyel, éles árnyék-kontúrokkal. Jó tapasztalat volt ebből a szempontból is a délután. A fenti képen például úgy használom az előnyömre ezt a típusú fényt, hogy a téma árnyékban van, és az expozíció erre van állítva, ezért az oszlopok mögötti téren a vakító napfény nagyjából kiégeti a hátteret. Ez itt különösen előnyös volt, mert ezáltal semmi nem zavar be az oszlopok szigorú rendjébe.

A kemény fény egy másféle kreatív felhasználására volt próbálkozás a következő kép. Itt az éles kontúrokat, határozottan vetülő árnyékokat próbáltam kihasználni: az ötlet az volt, hogy a kép grafikáját az Abigél arcára szinte Zorro-maszkként vetődő árnyék adja.

A következő kép személyes kedvencem, és talán a legerősebben retro hatású a sorozatból. Ezt elsősorban az utómunkának köszönheti, a régi filmes fotók pasztell színeit és kontrasztgörbéjét itt egész jól sikerült megközelíteni az Alien Exposure program filmszimulációjával. Ezen kívül a beállás, a mozdulat szerintünk a régi Vogue-os címlapok hangulatát idézi! A képet egy olcsó, fix, filmes gépen 50mm ekvivalens látószögű objektívvel készítettem, ami ebben a korszakban nagyon népszerű objektív típus volt.

Abigél többféle napszemüveget is hozott a kis fotózásunkra, ez a hegyes szélű volt a kedvence. Nagyon jól idézi az 50-es évek napszemüveg divatját!

A záró kép pedig ismét egy környezeti portré. Bár alapvetően nem szeretem, ha egy képnek túlzottan szűk a mélységélessége (túlságosan el van mosva a háttér), környezeti portréknál pedig kifejezetten zavarónak és öncélúnak tartom sok esetben; itt most mégis azt gondolom, hogy segített ez a technika közelíteni a célunkhoz. Azzal ugyanis, hogy a környezet, bár még értelmezhető, de már nem konkretizálható, sokkal könnyebben kerülünk időutazásba. Sokkal könnyebben hisszük el, hogy valahol az 50-es években járunk egy olasz nagyvárosban. Nincs a képen olyan elem, ami a jelenkori modernitásra utal: a távolban szembe jövő piros autó kontúrjai pont annyira elmosódtak, hogy az agyunkban simán rekonstruálhatjuk - mondjuk egy 1959-es Alfa Romeo Giulietta Spider-ré! :)

Ennél a képnél arra kértem Abit, hogy próbáljon a korlátnak nekidőlve 'femme fatale' pózt felvenni. Természetesen azonnal tökéletesen hozta az elképzelésemet. Az utómunkában arra törekedtem, hogy a képen a vörös színeket hangsúlyozzam, sőt, az amúgy pasztell színű ruhát kifejezetten élénk pirosba toljam el, hogy ezzel is segítsem a Végzet Asszonya megszületését :)

Nagyon örülök, hogy megvalósítottuk ezt a fotózást Abival. Ritka élmény számomra, hogy profi modellt fotózhatok, aki gondos felkészülésével, fáradhatatlanságával, önállóságával, és ötleteivel nagyon sokat dobott a végeredményen. És aki több éves modellkarrierje ellenére úgy tud örülni velem egy-egy jobban sikerült képnek, mintha szökőévenként egyszer történne vele ilyen élmény! :) Köszönöm neki mindezt.

Arrivederci!